Ma volt az első EvolBiolDay avagy az első magyar evolúcióbiológiai nap. Egyszerűen szólva a magyarországi evolúcióbiológiával foglalkozó kutatók találkozója. Scheuring István kollégám szervezte. Nagyon jó volt. Meglepődtem, hogy milyen sok helyről és milyen sokan eljöttek meghallgatni az előadásokat.
A tudományban általános probléma, hogy nincs semmire időnk, leginkább arra, hogy tudjuk mivel foglalkoznak a szomszéd laborban. Ez persze egyértelműen nem jó, s mindig sajnálkozunk is rajta, hogy változtatni kéne rajta. Most változtattunk. Ez a nap a hazai evolúcióbiológiának volt szentelve.
Tényleg az volt a fontos, hogy megismerjük egymást. Az előadások 8 percesek voltak. Igen ez igen rövidnek tűnik, de arra elég, hogy az ember elmondja, hogy mivel foglalkozik, sőt akár eredményeket is elmondhat. Terjednek az ilyen rövid formátumú előadásmódok (pl. liftbeszéd, s igen az én doktoranduszom - Radványi Ádám - nyert a PhD-sok kategóriájában). Egyre több minden követeli a figyelmünket, ez ehhez vezet. Ma jó szolgálatot tett a rövid formátum: 22 rövid előadást hallgathattunk meg. Fiatal kollégák is tekintélyes számban képviseltették magukat.
Bár a Magyarországi evolúcióbiológia seregszemléje volt ez az esemény, angolul tartottuk. A nyelvválasztás nem volt önkényes: az előadók és a hallgatóság között is voltak külföldi állampolgárok. A nemzetköziesedés, ha lassan is, de elér minket. A sikeres laborokban már nem csak magyar kutatók, de külföldről ide vonzottak is vannak. És hála a Tempus közalapítvány Stipendium Hungaricum pályázatainak, az angol képzésünk is értelmesen beindult. Múlt félévben 12 külföldi hallgatónak adtam elő evolúcióbiológiát. Nemzetiségek tekintetében igen széles a merítés: brazil, mexikói, dél-afrikai, szír, jordániai, palesztin, algériai és marokkói diákjaink vannak. Két hallgató a konferenciát is végighallgatta.
Nyomokban mi is hasonlítunk egy normális európai országra. Ha az ember nem kapcsolja be a híreket és próbál az egyetem falain belül maradni, akkor még azt is hiheti pár órára, hogy minden rendben. Ma így éreztem.
Debrecen, Szeged, Pécs és Veszprém is képviseltette magát. Az idei meghívott előadó, aki 40 percben részletesebben bemutathatta kutatásait Liker András, aki a Pannon Egyetemet (Veszprém) erősíti. A nagy magyar természettudományi egyetemekről így mind volt valaki. Ez rendkívül fontos. Egyrészt nagyon magas színvonalú kutatások folynak ezen helyeken, másrészt kis országban megengedhetjük magunknak, hogy elutazzunk egymáshoz egy közös gondolkodásra. Persze nekünk Budapestieknek könnyebb eljutni az ELTE-re (nekem feljutni Tihanyból), de azért én is voltam már a fővároson kívül, ha tudományról volt szó.
Miről volt szó? Túl sok mindenről, hogy most akárcsak röviden is beszámoljak róluk. Régóta erős itthon két vonulat: az evolúció viselkedésökológiai és az elméleti biológiai. Az előbbit Debrecen (Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék), az MTA Agrártudományi Központja és az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszéke képviselő elsősorban. Az elmélészek jellemzően az ELTE-n kívül, a BME-n, az Állatorvosin és a volt KFKI-ban vannak. Fontos, hogy most már vannak evolúciós biokémiai/molekuláris biológiai kutatások is (pl. az Szegedi Biológiai Központban) és a bioinformatikusok (amely szkéna amúgy erős itthon) közül is érzik páran, hogy ide (is) tartoznak (Szőllősi Gergely és kutatócsoportja).
Miről adtam elő én? Természetesen az élet keletkezéséről. Tágabb kontextusba helyeztem a kutatásainkat. Egy-egy cikkünk persze valami részproblémára próbál meg választ adni, de a kutatócsoport egésze az élet keletkezésének megértését tűzte ki célul. Ebben a folyamatban vannak kulcs történések. Ilyenek például a felületi anyagcsere kialakulása (Könnyű Balázs erről beszélt), az első élő sejt evolúciója, a genetikai információ kromoszómába rendeződése, a hibaküszöb legyőzése, a minimális anyagcsere meghatározásának kérdése, a függetlenül másolódó gének együttélése (Hubai András doktoranduszom témája) vagy a fehérjék megjelenése (Radványi Ádám doktoranduszom témája). Mindezeket egy rendszerben látjuk, s nem elszigetelt problémáknak. Ezt próbáltam bemutatni a rendelkezésemre álló 8 percben.
Jó volt!
Köszönöm a szervezőknek!
Jövőre remélem megint találkozunk!
