Az elitet nem tudjuk bántani, de valakibe bele akarunk rúgni!

Én így foglalnám össze a Brexit és Trump megválasztásának mozgatórugóját:

Az elitet nem tudjuk bántani, de valakibe bele akarunk rúgni!

Legyünk őszinték elegünk van az elitből. Egész pontosan a gazdasági elitből van elegünk, akik a Föld vagyonának egyre nagyobb részét birtokolják. Ezzel a hatalmukkal (mert a pénz hatalom) pedig azon dolgoznak, hogy még több pénzük legyen. Egy véges tortából úgy lehet nagyobb szeletet kihasítani, ha valakinek kevesebb jut. Ez a kevesebb pedig ma a fejlett világ középosztályának "jut".

Ez az ábra mindent elmond az elmúlt 20 évről. A X tengely az percentilis, azaz, ha fizetésük szerint az egész világ lakosságát sorba raknánk, akkor valakik kerülnek az alsó 5%-ba, a következő 10%-nyi helyre, stb. A legszegényebb 5% nem sok javulást érzékelt az életében. Viszont a globális szegények, Kína, India, Dél-Amerika, stb. lakosságának fizetése jelentősen növekedett (százalékban, 1.000 forinthoz képest az 1.800 az 80% növekedés, 10.000-hez képest a 10.800 csak 8%). A nagyon gazdagok, akik eddig is tönkre keresték magukat, most még inkább. S ott van a 80-95% közé tartozó réteg, ami lényegében a fejlett országok középosztálya. Na az ő (mi) fizetésük nem nőt.

Az elmúlt 20 év vesztesei a középosztály tagjai, azok közül is az alsóbb középosztály. Bár nekünk a vidám barakk és a krumplileves jutott a II. Világháború utáni nyugati világ egészen kellemesre sikeredett. A '60-as '70-es években volt az emberi jólét eddigi csúcsa (legalábbis ott). S nálunk is volt egyfajta szerény jólét a '70-es években (igaz hitelből). Na ezt követték a '80-as évek válságai, amire nem a szolidaritás elmélyítése volt a válasz, hanem a neoliberális gazdaságpolitika. A jóléti államot leépítették, hogy egy egyre szűkülő elit egyre többet tarthasson meg. Illetve, hogy az idős, de korábban jól kereső és igen nagy létszámú generáció még mindig jól éljen, s ne kelljen szolidaritást vállalnia a későbbi generációkkal. De 1990 után már ezzel sem lehetett fenntartani a középosztály jólétét. Az addig csökkenő társadalmi egyenlőtlenségek Európában és Amerikában is növekedni kezdtek.

És az embereknek ettől igencsak tele van a hócipőjük. De a politikai és gazdasági elitet (a gazdaságival van a gond, a politikai elit annak a terméke) nem váltják le. Miért? Az alábbi idézet telibe találja a probléma lényegét:

"- Tudod ez a gép egy nagyon ősi, demokratikus világ küldötte….

(…) Az emberek azon a világon is emberek, csak a vezetőik gyíkok. Az emberek gyűlölik a gyíkokat, mert azok elnyomják őket.

-          Furcsa. Mintha azt mondtad volna, hogy azon a világon demokrácia van.

-          Valóban azt mondtam. És az is van.

-          Akkor miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?

-          A helyzet az, hogy a lehetőség eddig meg sem fordult a fejükben. Mindannyian választási joggal rendelkeznek, ezért aztán azt hiszik, hogy a megválasztott kormány legalább nagy vonalakban az ő igényeiket képviseli.

-          Úgy érted még szavaznak is a gyíkokra?

-          Ó, igen. Természetesen.

-          De miért?

-          Mert ha nem szavaznának, még valami rosszabb gyík kerülne a kormányba. Egyes emberek azt állítják, a gyíkoknál jobb dolog nem is történhetett volna velük. Természetesen tévednek, rettentő nagyot tévednek, de valakinek ezen a véleményen is kell lennie."

Douglas Adams: Viszlát és kösz a halakat 

S ha nem lehet leváltani a gonosz gyíkokat politikusokat, akkor mit tegyünk? Hát akkor rúgjunk bele valakibe! Mondhatnám, hogy jó emberi szokás szerint, de ennél tágabb rokonságra terjed ki ez a nem túl nemes cselekvési séma. A páviánok egy elvesztett rangért folyó harc után előszeretettel gyepálnak el egy náluknál sokkal gyengébbet. Csimpánzok is készségesen keresnek valakit, aki hibáztatható és büntethető valami sérelemért. És mi emberek is ezt tesszük. Ez a Brexit és az amerikai elnökválasztás eredményének kulcsa. Elitellenes hangulat van. De egyik döntés sincs az elit ellen. A Brexittel nem a gazdagok pénze úszott el, hanem a kisemberek nyugdíj-megtakarítása. Nem a gazdagoknak lesz nehezebb utazni (annyi állampolgárságot vesznek, amennyit akarnak), hanem az átlag honpolgárnak. És lehet, hogy Hillary Clinton a beágyazott amerikai politikai elit tagja, de Donald Trump sem éppen a nép egyszerű és szegény gyermeke. A nagy elitellenességben egy milliárdost választottak meg, akinek az apja is vagyonos ember volt (nem ő testesíti meg az amerikai álmot).


Ígért bármit, amivel rosszabb lesz az elitnek? Nem. Hiszen republikánus. Ők mindig a gazdagok érdekeit védik. Viszont megígérte, hogy rossz lesz a mexikóiaknak, a nőknek, a feketéknek, a fiataloknak, Európának, stb. Azaz megígérte, hogy valakibe bele lesz rúgva. A döntés tehát így nézett ki:
(1) Neked továbbra is rossz lesz. A gazdagok még gazdagabbak lesznek. De biztosan lesz, akinek nálad is rosszabb lesz.
(2) Neked továbbra is rossz lesz. A gazdagok még gazdagabbak lesznek.


Az (1)-esre voksoltak. A párteliten kívül senki nem akarta igazán Hillary Clintont. Tökéletes gonosz gyík volt, aki ijesztgethetett a másik gonosz gyíkkal. Fanyaloghatunk, hogy az aluliskolázottak szavaztak Trumpra. Igen, ők szívták meg a legjobban, mert az ő munkájukat a legkönnyebb elvinni Kínába. Meg az öregek szavaztak Trumpra. Akik persze most abortusztilalmat követelnek, igaz az ő fiatalságuk a szex, drogok és rock&roll háromszögben telt.


Félek, mert jövőre a franciák és a németek is szavaznak. Míg a fiatalok és az értelmiség kiutat keres (de legalább munkalehetőséget) és lenne is kiút (van, aki elmélkedik is rajta, ez egy lehetőség, de a PM alapjövedelem javaslata is a helyes irányba mutat), addig egy óriási réteget csak az érdekel, hogy valakivel kifaraghasson. És a célpontok itthon is mindig ki vannak jelölve. Mindeközben az elit köszöni szépen még jobban van: már nincs sávos adó, minél több a fizetésed annál jobban jársz. TB járulék sincs, csak adó. Egészségügyi ellátás csak azoknak jár, akik meg tudják fizetni a magánklinikát. Soroljam még? De a migránsoknak nálunk is rosszabb! Vigasztaljon ez minket?

Biológus képzés: specializáció vagy általános képzés

A biológus képzés legyen általános, a biológia minden részére kiterjedő VAGY specializált, mindenki csak azt tanulja, ami érdekli.

"Persze nem biztos, hogy jót tesz neked,
Ha kiszolgálják az ízlésedet"

Röviden ez a Bonanza Banzai idézet jut erről eszembe. Én a mellett vagyok, hogy egy biológusnak a biológia egészét is látnia kell. Legalább a BSc képzésében.

A fő kérdés, hogy mi a biológusképzés célja. (1) Jól képzett technikusok képzése az iparnak? (2) Kutatók képzése (az iparnak is)? Én úgy gondolom, hogy itt kutatókat képzünk és nem technikusokat. Ha pedig kutatókat képzünk, akkor erre kell felkészíteni az embereket. Rövid távon mindkét cél eléréséhez a specializáció vezet. Hosszú távon egy biológus kutatónak a biológia egészét látnia kell (s még egy jó adag másik tudományágat valamilyen szinten).

Az MSc és a PhD, de még a korai posztdoktori évek is a specializációról szólnak. Arról, hogy egyre szűkebb dologról egyre többet tudj. Ehhez jó lenne, ha minél előbb megtanulnád a szakmád technikai fogásait. Megismerkednél az alkalmazandó eszközökkel. Elkezdenéd bújni a szakirodalmat. És így tökéletes beosztott leszel.

A kutatáshoz rálátás kell. De hogy lesz meg a rálátásod a tudományra, ha annak csak egy igen kis szeletét láttad? Nem az a látókör szélesítése, hogy a szomszéd asztalon levő gépet is be tudd kapcsolni. Vagy nem csak a sziklagyepek növényeit ismered meg, de a bükkösökét is. Mi, ti, nem fogjuk ugyan azon gép mellett leélni az életünket. Nem fogjuk egy fehérjének, egy mezőnek vagy az ízeltlábúak egy rendjének vagy egy növényfajnak szentelni magunkat. Váltanunk kell. Lehet sokszor. S váltani akkor tudunk, ha vannak hozzá alapjaink. Az alapokat sokkal nehezebb elsajátítani később, mint, hogy specializálódj egy újabb részterületre.

Nem tudhatod a biológia melyik részére vet a sors. Az interdiszcilinaritás már évtizedekkel ezelőtt hívószó volt. Most multidiszciplinaritásnak hívjuk. Hogy akarunk ilyen kutatásban részt venni, ha nem is értjük a többi tudományterületet még a biológián belül sem? Ismerd az alapszókincsét a biológiának, hogy legalább el tudj olvasni pár összefoglalót egy új területről.

Engedjétek meg, hogy személyes, a tudományon belül még igen rövidke életutammal példálózzak. Születésem kerek évfordulóján amúgy sem árt egy kis visszatekintés. S talán jobban rávilágít, hogy miért is érdemes a biológia egészét ismerni (valamilyen szinten).

Régóta érdekel a biológia és a kémia. Jó tanáraim voltak. A gimiben biokémikus akartam lenni: lenyűgöztek az anyagcsereutak. De közben szerettem programozni is. Annyira nem, hogy informatikus legyek, de a biológián belül szívesen kamatoztattam ilyen irányú ismereteimet. Elméleti biológus lettem. Az az a fura szerzet, aki élőlény keveset lát, s jobbára programozik. Itt én már eleve két világ között álltam. Számítógépes modellekkel vizsgáltam ökológiai kérdéseket. Hogy pontosabb legyek a klonális növények fiziológiai integrációjának ökológiai hatásait. Nem erről a témáról álmodtam gyerekként. Valamikor elsőben megkérdeztem Szathmáry Eörs professzor urat, hogy nem-e kell valakinek a tanszékén egy programozni tudó hallgató. Oborny Beának (itt egy interjú vele, a klonális növényekről is szó esik) kellett. És onnantól a klonális növények ökológiája lett a témám. Imádtam. Ebből írtam a szakdolgozatomat és doktorimat is. Ökológusnak tartottam magamat. Egyszer még botanikusnak is, de kiröhögtek. Az ökológia nem csak a klonális növényekből áll. S ugyan azzal a technikával (sejtautomaták) lehet tájléptékű problémákat is vizsgálni. Egy pár tanulmányom ebben a témában is van. Sőt az együttműködés evolúciójának vizsgálatához is kellenek sejtautomaták, így Scheuring Istvánnal ebbe az irányba is elkalandozhattam. Minden ilyen kalandozás egy teljesen új szakterület a maga saját irodalmával. Némelyikből csak 1-2 mappányi cikk maradt a polcaimon, mások most is egész polcokat foglalnak. De mindezek még mindig az ökológián belül vannak. Ehhez még jó lett volna a szakosodás.

De én a kémiát is nagyon szerettem. S az anyagcsereutak még mindig lenyűgöztek (most is). Sajnos senki, akit akkor ismertem, nem foglalkozott anyagcsereutakkal. Azért én elvégeztem a vegyész szakot. Ha már biológiából bejött, akkor azt is a kémiai informatika és elméleti kémia szakirányon. A számítógépek megmaradtak kutatási eszközömnek. És hol kellett mindezt használnom? Hát a doktori után állásom csak módjával volt (nem volt). S bár rá egy évre elnyertem egy 3 éves OTKA posztdoktori ösztöndíjat, hogy további ökológiai kutatást folytassak, de közben már más felé is kacsintgattam. Tudtam váltanom kell. Újból bejelentkeztem Szathmáry Eörshöz, hogy most már nem csak programozni tudok, de van egy biológia PhD-m meg egy vegyész diplomám* és hát nem-e szállhatnék be az élet keletkezését vizsgáló kutatásaiba. Megengedte. Első közös cikkünk a Nature Genetics-ben jelent meg. Az úgy nem rossz az ember karrierjének elején. S azóta is az élet keletkezése a fő témám. Az tömény kémia és biokémia. Még anyagcsereutakkal is foglalkozhattam (és foglalkozom most is)! Biokémikusnak nem tartom magamat. Éppen elég kísérletes cikket olvasok ahhoz, hogy ezt a címet meghagyjam azoknak akik azokat a csodálatraméltó technikákat alkalmazzák. Elméleti biológus vagyok. Ez a közös nevező a kutatásaimban.

S közben tanítok is. Egyre többet. Doktoranduszként még "csak" biometria gyakorlatot tartottam (most már nem) és programozást tanítottam biológusoknak (még mindig). Egyre több előadást is tarthattam. Egy kevés "bevezetés a biológiába", vagy vendégszereplés valamilyen evolúciós kurzuson. A BSc-MSc rendszer bevezetése óta evolúcióbiológiát tanítok. S ha máskor nem, ekkor szembesülnöm kellett azzal, hogy mennyire fontos a biológia egészének átlátása. Az evolúcióbiológia a biológia minden részéről szól. A molekulák evolúciójával addig is foglalkoztam. Ökológia rendszerekkel is. De azóta újból kell olvasnom sejttant, genetikát, összehasonlító anatómiát, rendszertant, mikrobiológiát, stb. Sok olyan tárgyat, amiről azt gondoltam sohasem lesz rájuk szükségem. Minek nekem tudni az agy anatómiáját vagy működését? Ja, hogy lehet, hogy replikátorok vannak bennük? Vagy a nyelvkészség és az emberi társadalomra jellemző együttműködés kialakulásához szükség van erre a szürkés valamire a  kemény kobakunkban? A nagy evolúciós átmeneteket - legalábbis a többsejtűség kialakulását - nem fogom megérteni embriológia nélkül? Az eukarióták és a mitokondrium eredetét mikrobiológia nélkül? És nem mindegy, hogy mi hányszor alakult ki a törzsfejlődés során. S bizony rá kellett szánnom tavaly egy hónapot, hogy az azóta kissé (nagyon) megváltozott rendszertan újratanuljam.

Szükséged lesz a biológiára! Most lehet úgy tűnik, hogy a biológia sok kis részterület összeömlesztve egy név alatt. Remélem néha felcsillannak az összefüggések. Később fel fognak. Ha nem, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz! A biológia az élőlényekről** szól. Tantárgyakra azért van szétbontva, hogy emészthető falatokban tárjuk elétek (némelyik talán rágósabb, de emészthető). A címkék, amit magunkra és tudományterületünkre aggatunk az pedig a címkézési mániánk miatt vannak. A diplomámban viszont az áll: okleveles biológus.

Remélem megmarad az általános biológus alapszak. És az elkövetkező biológusgenerációk is megismerkedhetnek az élő rendszerek sokféleségével. Csodálatos ez a sokféleség! Nem érdemes kihagyni semelyik szeletét.

* a történeti hűséghez hozzá tartozik, hogy a vegyész diplomám még nem volt meg akkor

** meg a vírusokról és egyéb nem élő biológiai entitásokról